Menj fel a második emeletre, majd keresd az ötös ajtót. Egy baráti társaságot, egy új családot, egy szakmai közösséget találsz egy lakáson belül, ami bárhol lehet. Mégis konkrét helyről van szó, egy otthonról, ami egyszerre intim belső tér, munkaállomás, műterem. Ahol nem tudhatod, hogy a konyhába a kávé kotyogására vagy különös barkács hangokra mész ki.

A csoportos kiállítás a közös élményeken, az összekötő szálakon és egy búcsún alapszik: mindhárom művész Szegedről származik, ahonnan eltérő időintervallumokban költöztek Pécsre művészeti tanulmányokat folytatni, itt pedig a véletlen összesodorta őket lakótársakként. Hasonló látványvilágból és élményekből táplálkoznak, közös szeretetük a népi kultúrában, főleg a népzenében gyökerezik. A világjárvány okozta bezártságot is érzelmi biztonságban vészelték át, előnyükre fordítva a helyzetet, így alkottak meg egy saját installálású tárlatot. Ugyanakkor a lakáskiállítás dokumentálása egyben egy közös korszak lezárását is jelenti.

Az online megtekinthető kiállításon ebbe az elmúlt, többszörösen fiktív térré alakult lakásbelsőbe enged betekintést a három művész. Leginkább viseletként lehet értelmezni műveiket, amelyek ruhákká lényegültek át. Rásimulnak alkotójukra, a lakás falaira, rácsavarodnak a gázórára, megtelepszenek az előszobabútor polcain, fogasain, de még a lakásból is kikúsznak, hogy bekebelezzék a lépcsőházat. Eggyé váltak hordozóikkal, ezzel tükrözik magukat a művészeket, a gondolatvilágukat, kötődésüket az emberi kapcsolatokhoz, mindennek a szöveteként pedig a mitológia és a hagyományhoz fűződő viszonyuk szolgál, a színek kavargó, változó erősségétől kísérve.

¤ Csatlós Asztrid formarendszere szülő falujában található Kádár-kockákból és a balkáni szocialista építészetből táplálkoznak. A rácsszerkezet mégsem áll meg itt, hanem tovább halad a vallási és kulturális szimbólumokig, egészen annak gyökeréig, a vizuális percepciónkhoz, a mindent is négyzetben látunk. Mindez pedig el is fed, ki is takar, miközben elérhetetlen közelséget sugall. A tudatos, vizsgálódó-vibráló komplementer fekete színhasználatot bontja tovább a tárlat egy-egy nap perzselte vagy éppen pasztelles neonszínmezővel batikolt képe, amelyek megsejtetik a művészlakóközösség egymásra hatásának mélységét.

¤ Dankó Boglárka a járvány első hulláma alatt talált vissza rekreációsan a festészettől a textil világához, akaratlanul is merítve a családi hagyományból és a népi kultúra összefonódásából. Textilmunkáit a koronavírus kezdetben végeláthatatlan napjaikor kezdte el, amely immár sorozattá nőtte ki magát. Az alkotások különféle mitológiákhoz és mesebeli lényekhez kötődnek, harci jelenetek köszönnek vissza rajtuk. Ugyanakkor a puha, burjánzó anyagkeretek szinte csapdába ejtik ezeket a létformákat, megszelídíti őket a pasztell és élénk színek harmonikus vibrációjában, létrehozva számukra egy biztonságos, kiterjedt belső univerzumot.

¤ Zombori Dóra szintén kutatja a mitológiai történeteket, színhasználatára mindig is a pulzálás, az előtérbe hozás és megvilágítás volt jellemző. A kiállításon többek között látható "Téltemetők" című új festménysorozata pontosan ezt erősíti neon színeivel, misztikusan fekete égboltjával, ahol az el- és kitakaró, mégis mindent megmutató busó maszkok mögött női energiák rejlenek. Milyen kapcsolódási pontok fedezhetők fel ma nőként a maszkulin hagyományokban? Miért is ne űzhetné el a telet egy nő?

---------------------------------

Kiállításmegnyitó: 2021. augusztus 3. (kedd), Tilos Rádió, "A megtervezett valóság" című műsorban 9:00-10:00 óra között

Művészek: Csatlós Asztrid, Dankó Boglárka, Zombori Dóra

Grafika: Csatlós Asztrid

Kurátor: Szabó Annamária